A szomszéd kanapéja mindig zöldebb

Kislányom átment a szomszédba játszani ebéd után. Két órával később betrappolt az ajtón, közölte, hogy jó volt, de rövid és odaát másképp mennek ám dolgok, majd otthagyott a konyhában.

Éppen folytattam volna küzdelmemet a sütőm kipucolásával, amikor megcsörrent a telefonom. Az anyuka volt a szomszédból. Nevetős hangon kezdte mesélni a délutáni sztorit.

Amikor a lánykám megérkezett a szomszédba, az anyuka éppen a kanapén pihent. A gyerekem ledöbbent, nem tudta mire vélni a helyzetet. Majd őszinte szánalommal kezdte kérdezgetni, hogy mi a baj, mi fáj, kell-e segítség.

Mikor azt a választ kapta, hogy baj egy szál se, csak az ebéd utáni szieszta zajlik éppen, a kicsi  lány kerek szemekkel csak annyit tudott kibökni, hogy: „Hát… – majd némi büszkeséggel -, az én anyukám ilyet nem szokott!”

Ez elsőre nagyon mókásan csengett. Aztán végig gondoltam, hogy milyen „klassz” példa ez az egyszer majd – remélhetőleg – anyukaként hasonló cipőben mosogató lánykámnak arra, hogy mindenképpen gályázzon nonstop egész nap és véletlenül se engedjen magának egy fél óra relaxot a kanapén… Kopp…

Megosztás:

Share on facebook
Facebook
Share on email
Email
Share on twitter
Twitter
Share on pinterest
Pinterest

Kapcsolódó bejegyzések

Nekem ez nem megy…

Nekem ez úgysem sikerül…  Neked is volt már ilyen gondolatod? Naná, hogy! Pedig az alkotás, teremtés utáni vágy mindenkiben benne van! Benned is! Egyik barátnőm

Anyák napi utózönge

Bírom a gyerekeimet. De tényleg. Ugye ez azért nem nagy cucc? 5 van belőlük és mindegyik páratlan. Persze némelyiknek van párja. Szóval páratlanok a maguk

Anyameglepi

Idén lehetne kicsit más…. Amikor erre az ünnepre gondolunk, legtöbbünkben felsejlik egy emlék, ahogy az iskolai ünneplőnkben, kezünket tördelve várjuk, hogy meglássuk az anyukánkat az

Túrórudi torta

Okostorta

Merthogy legyen torta, de nem sütheted te, meg persze legyen édesség, de ne egészségtelen, legyen praktikus, de nézzen is ki jól…. Sima ügy, minden anyuka

Vélemény, hozzászólás?