Ezt egyik évben sem lehet megúszni…
Tudjátok, mit? És nem is akarjuk!
Végre-végre lehet várakozni. Nagyon szeretek várakozni. Nyilván nem a Tescoban a pénztárnál (ahová csak elvétve járok), vagy a rendelőben a soromra. Egyszerűen csak szeretem a várakozás örömét. Szeretek készülni, készülődni, az szinte mindig a várakozás része.
Amikor kollégista voltam, sosem a péntek volt a kedvenc napom, amikor végre haza lehetett menni, hanem a csütörtök, amikor az egész délutánomat feldobta a gondolat, hogy holnap irány haza. Péntekre már csak a lemerülés maradt, és otthon a krumplispogácsa bablevessel, amit a nagyanyám csinált.
Az advent öröme is hasonló, várakozunk valami jóra. Feldíszítjük az otthonunkat, csendesedünk, a lelkünket is készítgetjük az ünnepre. Minden olyan készület, ami az ünnepvárás jegyében telik, közelebb viszi a szívünket az igazán fontos dolgok felé.
Ez a cél. Vágyakozni, várakozni és eljutni valahová. Megérkezni. Otthon lenni.
Első lépésünk ezen az úton legyen egy csodaszép adventi koszorú elkészítése.
Zsófi idén egy hihetetlenül dúsan díszített adventi koszorút készített csupa-csupa pasztell színű dekorral.
Készült róla egy rövid videó, nézd meg te is és inspirálódj!
Találd ki a sajátodat, találd meg azt a stílust, ami ebben az évben a legközelebb áll a szívedhez, készítsd el és kezdődhet az örömteli várakozás.
Sok örömet az alkotáshoz, sok örömet a készülődéshez, várakozáshoz, és sok erőt, hogy meg tudd teremteni magadnak azt az időt, amit olyan dolgokra szánsz, ami örömet okoz neked!
