Anya, te sosem csinálsz velem semmit! Mondja az én egyszem kislányom lebiggyesztett szájjal és várakozásteljes tekintettel, ami azt sejteti, hogy ezen a helyzeten még szépíthetek😊
Az én fejemben egyből a következő válaszok kezdenek sorakozni, hogy a számon keresztül célba találjanak:
Á, nem, csak szemüveget, cipőt, ruhát veszek veled, segítek a leckében, kikérdezlek, néha megengedem, hogy feltörd sütéskor az első tojást (a másodikat már nem, mert megint belemegy a sárgája), esti mesét olvasok, beszélgetek veled ruhahajtogatás közben, nemrég együtt szedtük a kutyakakit, oltás után pedig elvittelek forrócsokizni (igaz, hogy ott volt az összes bátyád, de te is…)
(Igen, mindez egyszerre, a másodperc tört része alatt; mert nő vagyok, a nők pedig ilyenek!)
És már kezdeném is letörni kislányom nyíladozó öntudatát roppant frappáns válaszommal, amikor leesik, hogy a „CSINÁLSZ”, az nem valamiféle feladatot, hanem jófajta tevékenységet takar, a „VELEM” meg azt jelenti, hogy csak ő meg én…. és ez az a pillanat, amikor a frappáns válaszaim felszívódnak.
Inkább megkérdem, mit szeretne csinálni. Nagyon felkészült: lovagolni, szobát festeni, körmöt lakkozni, sárkányt eregetni, moziba, vidámparkba, állatkereskedésbe, cirkuszba menni, esetleg strandra (február van)….
Ühüm…, nincs kedved fonalból karkötőt készíteni velem?
Nem volt több egy óránál, a lánykám által felsorolt programok töredékének töredékébe került és nagyon jó volt. Neki is, nekem is.
Miközben a színes fonalakat rakosgattam egymáson, rájöttem, hogy azért vagyok általában képtelen így leülni a gyerekeimmel, mert sajnálom magamtól ezt az időt… csakhogy közben tőlük is elveszem.
Engedjétek meg magatoknak, hogy ilyen luxus perceket töltsetek a gyerekeitekkel, mert nemsokára megnőnek, és akkor majd csak a szívet melengető emléke marad az ilyen klassz közös délutánoknak!
Az együtt töltött idő szerintem nagyon felemelő, akár egy séta, akár egy cukrászdázás az. Amikor azonban úgy vagyunk együtt, hogy közben jár a kezünk és alkotunk valamit, ad egyfajta pluszt ezeknek az alkalmaknak. Egy kamasz gyerek például sokkal nehezebben nyílik meg egy asztal mellett, miközben egy kutató szempár fürkészi, inkább belebújik a forrócsokijába.
Ezzel szemben fahasogatás, tésztagyúrás, festés, kézimunkázás közben nem ők vannak porondon, hanem a tevékenység, amiben fontos részük van, és így könnyebb elmondani, hogy mellesleg mégsem a gépészmérnökire jelentkezik, vagy, hogy azért böködi a Zsuzsit a tornasorban, mert akkor hátha majd hozzá megy feleségül.
Teljesen mindegy, mekkora a gyerekünk és mit mond, szüksége van a figyelmünkre. Nagy jót teszünk magunkkal, ha kialakítunk olyan közös tevékenységeket, amik megmaradhatnak kamaszkorra, biztonságos közeget adva arra, hogy megoszthassanak közben velünk bármit, mindent.
Egy-két tipp, hogy miket csinálhattok az ilyen szülő-gyerek percekben:
- Ablakfestés
- Képeslap gyártás
- Makramézás
- Közös sütés-főzés
- Kavicsfestés
- Tündérkert építés
- Jelmezkészítés
- Piñatakészítés
- Kertészkedés
- Bútorfelújítás
- Barkácsolás
- Bográcsozás
- Kutyaól építés
Ezek csak gondolatébresztő és kedvcsináló ötletek. Lényeg, hogy ajándékozzuk meg ily módon is csemetéinket és magunkat is!
Ja és igen, minden koszos, szöszös és kupis lesz. A közös takarítás is majdnem ekkora buli 😊
