Bírom a gyerekeimet. De tényleg. Ugye ez azért nem nagy cucc?
5 van belőlük és mindegyik páratlan. Persze némelyiknek van párja. Szóval páratlanok a maguk egyediségében.
Néhány éve kitalálták, hogy nálunk nem anyák napja lesz, hanem apák-anyák napja. Hát nekem ez roppantul tetszik!
Úgyhogy már a férjemnek sem kell tétlenül néznie, amint sorban tolom be a Raffaellókat, hanem ő is ünnepelt. És lássuk be, azért ez valóban közös projekt volt. Gyakorlatilag minden része…
Volt már egy szuper akadályverseny számunkra, ahol minden gyerek egy-egy állomást vezetett, kvíz kérdésekkel, rókavadászattal. A kedvencem, amikor egy lavór vízből kellett szájjal kivenni a vízibomba lufikat. Fuldokoltunk a röhögéstől a biciklis út szélén, mindkettőnk feje a lavórban, kellemes látvány lehetett az arra tekerőknek.
Az idei szülők napja egy szuper kvíz műsor volt, ahol a legkreatívabban ajándékozó gyerekünk csinált egy ötletes PPT-t, sokféle kérdéssel róluk-rólunk.
A férjem bosszankodott, hogy kiment a fejemből, mit szoktam válaszolni arra a kérdésre, hogy mi a kedvenc gyümölcsöm. Nem vagyok nagy gyümölcsös, és mindig azt válaszoltam, hogy az én kedvenc gyümölcsöm a hagyma. Neki eszébe jutott, nekem nem. Na jó, ő sem tudta, hogy mit tetováltatnék magamra, ha lenne tetoválásom…
És olyan dolgokat tudunk meg a gyerekeinkről!!! Például kiderült, hogy egyikük nem tudja ráncolni a homlokát. Bezzeg az anyukája!
Szóval klasszak. Nagyon!
És szuper bandázás volt. Imádtam.
